Ha felmerül az inzulinrezisztencia gyanúja, a legtöbb orvos javasolja az orális glükóz tolerancia teszt (OGTT), vagyis a cukorterheléses vizsgálat elvégzését. Mivel PCOS-ben igen gyakori az inzulinrezisztencia, az Androgen Excess Society minden elhízott PCOS-eses nőnél szükségesnek tartja az OGTT elvégzését. Az a tapasztalatom, hogy itthon az orvosok vékony PCOS-sel diagnosztizált nőknél is gyakran kérik a vizsgálatot, főleg, ha termékenységi problémák is fennállnak.

Rengetegen vesznek tehát részt OGTT-n, mely során 75g glükózt kell elfogyasztani éhgyomorra, egy pohár vízben feloldva. A cukorterhelés előtt és utána is többször vért vesznek az illetőtől. A legtöbbször 3 pontos vizsgálat történik, mely során a 0, 60 és 120 percnél vesznek vért. A mintákból megállapítják a vércukor és inzulin szinteket is. A laboreredményen tehát legalább hat szám lesz: a 0, 60, és 120 perces vércukor és inzulin értékek.

Hogyan értékeljük ezeket az adatokat?

Teljesen érthető, hogy ha megkapod az eredményedet, azonnal szeretnéd megtudni, mit jelent ez az egészségedre nézve: „Most akkor inzulinrezisztens vagyok vagy nem?” De honnan tudhatjuk meg a választ?

Hát, az lenne az ideális eset, ha mielőbb tudnál konzultálni egy hozzáértő szakorvossal, aki szépen elmagyarázza a dolgokat. Sajnos, ez a legritkább esetben történik így, ezért sokan az interneten keresnek választ a kérdésre. A PCOS-sel foglalkozó Facebook csoportokban talán ez a legfőbb téma: „Mit gondoltok, ez milyen eredmény?” – mellékelve egy fotó a laboreredményről. Aztán persze jönnek a tanácsok… De vajon mennyire helytállóak? Én azt javaslom, fogadd fenntartásokkal ezeket a véleményeket!

Honnan tudjuk, mi az ideális érték?

Pontosan itt kezdődik a probléma, ugyanis jelenleg nincs konszenzus arra vonatkozóan, hogy milyen vércukor és inzulin értékeknél mondható ki az inzulinrezisztencia. Mivel nincs erről egyetértés, az orvosok saját belátásuk szerint mondják ki a diagnózist. Elképzelhető, hogy ugyanazon leletre az egyik orvos IR-t mond, a másik viszont nem. Emiatt elképzelhető, és gyakran meg is történik, hogy egy páciensnek az egyik orvos metformin-kezelést javasol, míg a másik orvos szerint egyáltalán nincs szükség gyógyszeres terápiára.

Hol az igazság?

Mivel én dietetikus vagyok, nem tartozik a kompetenciámhoz az inzulinrezisztencia diagnózisának felállítása. Ezt a cikket nem azért írom, hogy megmondjam a tutit, hanem azért, hogy elősegítsem a kritikus gondolkodást, és ehhez felvessek néhány szempontot.

Az egyik ilyen szempont az, hogy az OGTT eredményét igen sok tényező befolyásolja, ezért egyáltalán nincs kőbe vésve az eredmény. A cukorterhelés során mért inzulinszinteket befolyásolhatják például az alábbiak:

  • Mennyit aludtál előző éjszaka
  • Mennyi idő telt el a felkelés és a vizsgálat között
  • Mennyi szénhidrátot ettél az előző napokban
  • Mennyit mozogtál az előző napokban
  • A menstruációs ciklus mely pontján történik a vizsgálat.

Valószínűleg két mérés között is nagy különbségeket lehetne látni még ugyanazon ember esetén is.

Alkalmazott határértékek

Mivel tudom, hogy mindenki konkrét számokról szeretne hallani, összegyűjtöttem néhány álláspontot.

ÉHOMI VÉRCUKORSZINT: a legszigorúbb álláspont szerint 5 mmol/l alatt kellene lennie, a kevésbé szigorú határérték szerint pedig 6 mmol/l alatt. Abban talán mindenki egyetért, hogy a 6,1-6,9 mmol/l emelkedett éhomi vércukorszintnek (IFG) minősül, 7 felett pedig cukorbetegségről beszélünk.

120 PERCES VÉRCUKORSZINT: az biztos, hogy ennek 7,8 mmol/l alatt kellene lennie. 7,8 és 11 mmol/l között csökkent glükóz toleranciáról beszélünk, 11 mmol/l felett pedig cukorbetegségről. Egyes orvosok szerint az az ideális, ha a 120 perces vércukorszint visszatér a 0 perces értékre, de az már rosszat jelent, ha ez alá csökken. Ezt nevezik „beeső” vércukorszintnek, ami egyesek szerint inzulinrezisztenciára utal, mások szerint pedig nem probléma, amennyiben nem jár rosszulléttel, vagyis nem jelentkeznek a hipoglikémia tünetei (pl. remegés, izzadás, szapora szívverés, fokozott éhség, ingerültség). Itt tehát máris komoly eltérés lehet az orvosok véleménye között.

ÉHOMI INZULINSZINT: a legszigorúbb vélemény szerint 8 µU/ml alatt kell lennie, mások szerint 15 alatt, ismét mások szerint 25 alatt. A külföldi szakirodalomban a 15 µU/ml határértékre találtam adatot.1

120 PERCES INZULINSZINT: a legszigorúbb vélemény szerint 25 µU/ml alatt kell lennie, mások szerint 30 alatt, megint mások szerint 45 alatt, és a legkevésbé szigorú álláspont szerint 80 alatt kell lennie. A külföldi szakirodalomban a 80 µU/ml határértékre találtam adatot.1

Az alábbi táblázatban összefoglaltam a különféle határértékeket:

 

Mi a következménye a különféle értékeléseknek?

Először is ZŰRZAVAR. Ha valaki szeretné tudni, mit jelentenek a leleten látható értékek, és rákeres az interneten, nagyon gyorsan össze fog zavarodni. Lehet, hogy inkább facebook csoportokban kér segítséget, de ki tudja, ott jót mondanak-e neki?

A másik nagy veszély az, hogy az adott orvos véleménye szerint fog eldőlni, milyen terápiát választanak. Így fennáll a veszélye a TÚLKEZELÉSnek és az ALULKEZELÉSnek is. Ha a kezelőorvos a szigorúbb értékek szerint állítja fel a diagnózist, könnyen lehet, hogy metformin-terápiát fog javasolni, noha elképzelhető, hogy nincs is rá szükség, és gyógyszer nélkül is, csupán életmód terápiával megfelelő eredményeket lehetne elérni. Az is megtörténhet, hogy a doki szerint nem áll fenn inzulinrezisztencia, ezért sem gyógyszert, sem diétázást nem javasol, noha elképzelhető, hogy szükség lenne rá.

Konklúzió

Természetesen az OGTT eredménye csak egy szempont az inzulinrezisztencia diagnózisában. Egy jó orvos nem a leletet kezeli, hanem a beteget. Az inzulin és vércukor értékeket mindig a többi laboratóriumi paraméterrel és a páciens tüneteivel együtt kell értelmezni. Remélhetőleg a jövőben konszenzus születik a cukorterheléses vizsgálat referenciaértékeit illetően, addig is, csak remélhetjük, hogy a kezelőorvos megfelelően értékelte a helyzetet.

Én azt javaslom, ne ijedj meg, ha az eredményeid nem mennek át a legszigorúbb határértékek szűrőjén. Az biztos, hogy az egészséges táplálkozással és a rendszeres testmozgással csak nyerhetsz. A gyógyszerszedést illetően pedig mindenkinek saját döntést kell hoznia.

Nekem az a tapasztalatom, hogy az orvosok sokkal gyakrabban írnak fel metformint, mint indokolt lenne. Én élvonalbeli kezelésként mindenképpen az életmód-terápiát javasolnám (=diéta+mozgás+lelki egészség), szükség esetén kiegészítve bizonyos étrend kiegészítőkkel. Ennek hosszú távon is nagyszerű hatásai vannak, és nem kell mellékhatásokkal számolni.

 

Ha szeretnéd, a diéta és a testmozgás részében személyesen is tudok Neked segíteni. Részletek ITT.

 

Felhasznált források:

  1. Yang, G. és mtsai. Assessment of insulin resistance in subjects with normal glucose tolerance, hyperinsulinemia with normal blood glucose tolerance, impaired glucose tolerance, and newly diagnosed type 2 diabetes. Diabetes Res. 2016, (2016).
  2. Gődény, S. & Csenteri, O. K. A polycystás ovarium szindróma szövődményeinek prevenciója, kezelése és a kórkép bizonyítékokon alapuló, interdiszciplináris ellátásának fontossága. Hetil. 156, 2018–2026 (2015).
  3. Budai Endokrinközpont oldala
  4. Mens Mentis oldala
  5. Dr. Benkő Éva oldala